Mielőtt megérkezett volna úti céljához, a fiatalembert elfogta a kíváncsiság. Nem hagyta nyugodni, vajon mi lehet abban a levélben. Így hát az intés ellenére felnyitotta azt. Legnagyobb meglepetésére azonban nem talált mást a borítékban, csak egy üres levélpapírt! Már éppen azon gondolkodott, eldobja-e a levélpapírt, amikor meglátta a milliomos házát.
A fiatalember hirtelen
nem tudta, mitévő legyen. „Ha odaadom a levelet, az őr azt fogja hinni,
szórakozok vele, viszont ha nem adom oda, soha nem fog beengedni” Szerencsére
eszébe jutottak nagybátyja szavai, amelyeket a levélről mondott. Átadta tehát
a levelet az őrnek, aki „elolvasta” azt, miközben a szeme sem rebbent.
Széles karimájú szalmakalapot viselt, és
éppen egy rózsabokrot rendezgetett. Amikor a fiatalember odaért a közelébe, a
kertész abbahagyta a munkát, hogy üdvözölje őt.
- Ha ma nincs
szükséged erre a pénzre, miért habozol annyira, hogy nekem add? Holnap talán
nem is lesz rá szükséged. Ki tudja, lehet, hogy holnapra már milliomos
leszel....
-Az
emberek nem elég határozottak ahhoz, hogy ha kell, kérjenek valamit, és ha meg
is teszik, nem elég kitartóak. Ez hiba.
Hogy
lehet, hogy te még nem tettél szert vagyonra? Feltetted magadnak ezt a kérdést egyszer
is igazán komolyan?
-Egészen bizonyosnak
kell lenned. Az összes milliomos, akit ismertem, imádta amit csinált. Számukra
a munka szinte kikapcsolódást jelentett, csakúgy, mint valami hobbi.
Habár az, hogy szeresd a munkád, rendkívül
fontos, de közel sem elég. Ahhoz, hogy meggazdagodhass, tudnod kell a titkot. Mond csak : hiszel egyáltalán abban, hogy ez a titok
létezik?
- Helyes. Ez az első
lépés. A legtöbben nem hiszik el. Sőt mi több, a legtöbben abban sem hisznek,
hogy ők valaha is meggazdagodhatnak. És bizony igazuk van. Azok, akik nem hisznek
abban, hogy sikeresek lehetnek, elég ritkán válnak azzá. Tudnod kell hinni
önmagadban, és szenvedélyesen akarnod kell.