Elválnak útjaink

Részletek Mark Fischer: Egy milliomos titkai című könyvéből

Az inas jelent meg egy borítékkal a kezében.

-Az úr bízott meg azzal a feladattal, hogy ezt átadjam önnek. Azt javasolta egymagában, a szobájában olvassa el. 

Még egy napot tölthet itt, ezután távoznia kell. Ez az úr kérése.

„Ezek az utolsó szavaim hozzád – kezdődött a levél – Az egész könyvtáramat rád adományozom. Nehogy abba a hibába ess, amelyet a legtöbb ember a könyvekkel elkövet. Egyesek azt hiszik a könyvek értéktelenek. De nehogy átess a ló túl oldalára: a könyvek sem mindenhatóak. Ne hagyd, hogy elődeid gondolkodjanak helyetted.

Csupán azt a tanácsot fogadd meg, amely kiállta az idő próbáját. A többivel kapcsolatban pedig használd a saját eszed. Sajnos sokan egész életükben megpróbálják elkerülni, hogy gondolkodniuk kelljen. Ilyen az emberi természet: mindig a könnyebb utat keresi, legalábbis első ránézésre.

Ez az írás tartalmazza a szellemi örökségemet. Osszad meg annyi emberrel amennyivel csak tudod! Így az életem teljessé válik. Mesélj az embereknek a találkozásunkról és a titokról, amit megosztottam veled! De mielőtt ezt megtennéd, magadnak is ki kell próbálnod. Az a módszer, amelyet még ki sem próbáltak, teljesen értéktelen."

Elhatározta, hogy felkeresi a milliomost, és megköszöni neki ezt a csodás ajándékot. Kifutott a kertbe, hogy megkeresse idős mentorát. Hirtelen megpillantotta. Furcsamód az út szélén feküdt, egy rózsabokor mellett. Mellette állt a gyertyatartó, amelynek leghosszabb gyertyája még mindig világított.

Amikor végül odaért, aggodalma beigazolódott…az arcán fájdalomnak, szenvedésnek még csak nyoma sem volt. A fiatalember mégis tudta: halott.

…többé nem lélegzett, mégis egész teste emberfeletti boldogságot és nyugalmat sugárzott.

A milliomos pontosan tudta melyik pillanatban éri őt a halál. Talán valamiféle csodálatos erő folytán ő maga rendelte a halálát? Vagy csupán akarnia kellett? „Már sohasem tudom meg” – gondolta. A milliomos magával vitte a titkát a másvilágra.

A szeme könnybe lábadt. Olyan rövid ideje ismerte a milliomos, mégis annyira szoros kötődés alakult ki köztük, mintha az apja lett volna.

Ott helyben megesküdött, hogy soha nem árulja el a milliomost. A legjobb tudása szerint követi a tanításait. Abban a pillanatban, amikor kiejtette az eskü utolsó szavát, a gyertya kialudt.

Másnap a milliomos könyvtárát a házához szállították. Olyan terjedelmes volt, hogy saját holmija sem fért volna tőle. Azonnali választás elé került: vagy elköltözik, vagy megszabadul a könyvek egy részétől. Úgy döntött elköltözik. És mindezt könnyű szívvel tette.

Ez talán nem annak a jele volt, hogy teljesen új élet állt előtte.

V É G E